AGYTAKARÍTÁS
Kiadta az IGEN Katolikus Kulturális Egyesület
Felelős kiadó: Szőnyi Szilárd
© Huszthy Ádám, 2000.

Illusztrációk:
Huszthy Alma, Huszthy Ágoston, Huszthy Álmos, Huszthy Bálint, Huszthy Cecília, Huszthy Margit, Huszthy Viola, Huszthy Zita
Nyomás: Press+Print kft. Kiskunlacháza
ISBN 963 00 2883 1

Mire jó ez a könyv? Például erre: a névmutató "Shakespeare" bejegyzése látszólag férevezető, hiszen egy Schubert dalra mutat, ami töténetesen Goethe szövegére készült. Mi köze ehhez Shakespeare-nek? Ha fellapozzuk az illető oldalt és elgondolkodunk ezen, kiderül, hogy nem Shakespeare-nek, hanem a hazugságnak van köze ehhez a részhez. Máris kitakaríthatjuk agyunkból a rossz beidegződések, általánosítások, belénk döngölt közhelyek, a rábólintás logikája alapján történő gondolkodást. Mármost ha erre a részre a "hazugság" címszó mutatna, akkor könnyen átsiklanánk felette, hiszen azt mondanánk: "nincs is ott ez a szó", esetleg azt: "persze", s nem történhetne meg az agytakarítás. Ezért jobb a Shakespeare. A könyv tehát elsősorban agytakarítóknak szól, de mások is haszonnal forgathatják; ez esetben ügyelni kell: forgatás után, olvasáskor a betűk talpa alul legyen. Ne szépítkezzünk tovább; ez a könyv emlékmű. A Kiadó állítja a szerzőnek, a szerző meg állítja, hogy egy kor emlékműve, amelyben ezek történtek, így. Valójában azokhoz szól, akikkel ugyanekkor ugyanezek történtek, csak a többiek nem tudják leírni. Most lepleződik le az elbizakodott szerző: könyve nem is agytakarítóknak szól, hanem analfabétáknak. Mi jöhet még? Nem sok, mert már csak két sor van. De jöhet egy olvasó. Nem analfabéta, nem agytakarító, de jön. Jön és elolvassa. Talán neki szól ez a könyv.

*
Ma már nem írok ilyeneket. Írni az IGEN-ben tanultam, tíz év "szigorítottat" töltöttem el itt, s ezeket írtam. Most már látom, miről szólnak; nem is miről, kiről: az akarókról és a vágyódókról. Akik "olyanok, mint a nehéz csöppek, egyenként esvén a sötét felhőből, amely az ember fölött csüng: ők hirdetik, hogy a villám jő és hírmondókként mennek tönkre", akik "istenüket feddik, mivelhogy szeretik istenüket: mert istenük haragjától kell tönkre menniök" (Nietzsche). Ez az egyik. "És Isten irgalma felől soha kétségbe ne essél" (Szent Benedek) - ez a másik, s ez a kettő elég: vágyódás és akarat; vágyni a nagyszerűt és akarni Isten irgalmát. Az irgalom akarható, kell is akarni, ha akarjuk, hogy legyen. Meg: mást nem érdemes akarni. Tönkre menni muszáj; a vágyódásba kell tönkre menni, ha értelmesen akarunk szenvedni. A tönk persze fatönk, a kereszt tönkje, ide kell menni. Nagyszerűen.
H. Á.
Piliscsaba, 2000. február
Vissza a címoldalra