ANTALL JÓZSEF
 

Berci kiautózott hozzánk Budapestről; hallottuk-e? Hallottuk. Pontosabban azt hallottuk, hogy minden rádióadón a Mozart Requiem megy. Először azt hittük, elromlott a rádió...

Nagyszerű életpálya volt Antall Józsefé, csillagos óra. Melyikünknek se adatik. Kicsit örülünk, kicsit irigykedünk, meg kicsit félünk is: a lehetőségtől. Amint a poén az utcán, úgy hever bennünk a lehetőség; a talentum, amiből, mint tudjuk, legkevesebb egy van, s felhasználását tekintve Jézus Urunk nem is említette a legkézenfekvőbbeket: amikor elköltöttük édességre, csecse-becsére, vagy észre sem vettük, hogy van, vagy ha észrevettük, égette a markunkat és eldobtuk. Antall József észrevette, nem égette. Kell-e gyönyörűbb pályafutás? Csakhogy ha valaki a tudás, a képesség, a méltóság kegyelmén kívül a megcsinálás kegyelmét is megkapja, már nincs megállás: jön a beteljesülés, a felövezés. A lejtőn a szakadék felé előbb elnagyolt lépésekkel, később aprózó futással, végül kart lengetve, hatalmas ugrásokkal száguldó lezuhanó útja ez, aki ha elfogy lába alól a talaj, fölzuhan a végtelenbe, s akiről Urunk azt mondja: életét adta barátaiért. Értünk, magyarokért, akik nemsokára már csak a karok lengésére, a cipők porba csattanására, a bozót utolsó suhintására, az eltűnésre emlékezünk, s elborzadunk a szakadék vonzásától, a mélységtől, amiről pedig tudjuk; magasság.

Inkább ülünk hullámvasútra, attól nem félünk annyira, bár ott mélység a mélység, s zuhanás a zuhanás; de elmúlik. Ezért fizetünk, hogy elmúljon. Mert a nem múlandóra csak kevesen merünk felülni, félünk az örök élettől, Isten látásától. Félünk, hogy esetleg nem találnánk magunkat méltónak. S emberi méltóságunkat egy isteni pillanatra felismerve, a Rosszat választanánk.

Úgy látszik, emberi méltóságunk csak akkor lesz fontos. Itt és most nem sokat törődünk vele. Pedig ha csak egyetlen földi pillanatig kívánnánk, hogy legyen, meglenne. S vele együtt önbecsülésünk, boldogulásunk, nemzeti fölemelkedésünk. Erre a kívánásra ad alkalmat Antall József halála.

  ©Huszthy Ádám, 2000.

Vissza a címoldalra