FELTÁMADÁS-TAPASZTALAT
 


"Feltámadás: vallásos hit a testnek a halál utáni új életre keléséről. Igen sok vallásban megtalálható istenekre és emberekre vonatkozóan. A keresztény vallás dogmája szerint az utolsó ítélet alkalmával minden halott testileg feltámad. Jézus azon számos isteni személyek egyike, akik haláluk és feltámadásuk misztériumával a természet tavaszi megújulását és a táplálékot (életet) adó földbe került (elvetett) növények újjáéledését példázzák." (Kislexikon, 1968.)

Az elítélt. Épeszű bűnös-e az, aki a kegyelem intézményének eltörlését kívánja? Aki azt mondja: neki ne bocsásson meg senki, kikéri magának? Aki megnyugszik az ítéletben és eszébe sem jut fellebbezni? A józan gondolkodású bűnös nem elmegy-e a legvégső fórumig? Mert nem akar raboskodni, mert reméli, hogy van szabadulás, és ez a remény élteti éveken, évtizedeken, egy életen át. Kérvényeket fogalmaz, perújrafelvételt kér, megbánást tanúsít, jó magaviseletével hívja fel magára a figyelmet, bízik az új köztársasági elnök amnesztiarendeletében. Körmével kis mélyedést kapar a falba, minden nap mélyebbet, kenyérbe sütött körömreszelőt húzogat a rácson, cigaretta adagját kenyérre cseréli, cellájában lenyom napi ezerötszáz fekvőtámaszt, rongyos képregényből angolul tanul; készül a szabad életre: hisz. Hisz a szabadulásban: Ha nem hinne, elveszne: vamzer lenne, szadista, mazochista, begolyózna, cipőpertlivel az ágy szélére akasztaná magát.

A nyertes. Ritkán mozdult ki lakásából: ha vásárolni ment, vagy a tévéstúdióba, ahol az összes vetélkedőt megnyerte. Folyton képezte magát, este lefekvés előtt lexikonokat magolt. Fejből tudta, ki kapta 1952-ben a Béke Nobel-díjat, hány olimpiai bajnokságot nyert Nurmi, mi volt az álneve Poquelinnek, milyen mély a Mariana-árok, ki, kiről mondta: "quousque tandem", melyik hangnemben íródott a Kreutzer szonáta, melyik szerv választja ki az Adrenalin nevű hormont, hogyan hangzott Jézus hét szava a keresztfán. Addig-addig vetélkedett, amíg egyszer megnyerte a fő-főnyereményt: Nairobiban beteg négereknek Bach korálelőjátékokat orgonálhatott, kilencszer állhatott fel az olimpiai győzelmi dobogóra, megjelenhetett a Tartuffe bemutatóján, elsőként ereszkedhetett 11.000 méter mélységbe, kioktathatta a rókalelkű Catilinát, több hangnemben megpróbálhatta a szonátát, amíg az A-dúr mellett dönthetett - itt már rosszat sejtett -, beleláthatott a mellékvesébe, s végül a kereszten elismételhette a hét szót.

A miniszter. Vasárnap reggel összehívta szolgatársait és így szólt: testvéreim, hagyjuk most a pótköltségvetést, hiszen - itt énekelni kezdett -; "Föltámadt Krisztus e napon, alleluja…" Az utolsó versszak után föltekintett az égre, de néhány lámpabúrán kívül nem látott egyebet. Aztán letekintett a földre: egyedül volt a nagy tanácsteremben. Valamit rosszul csináltam? - kérdezte, de nem válaszolt senki. Az utolsó szolgatárs döngve vágta be maga mögött a súlyos ajtót.

A szócikkíró. Nézd, Uram, nélkülem, még ennyi publicitást sem kaphattál volna. Ne felejtsd el, 1968-at írtunk! Azért ismerd el, a (jó) földbe vetett (hullott) mag, meg az életet adó táplálék beszerkesztése ügyes húzás volt. El tudod képzelni, milyen kockázatot vállaltam ezért a mondatért? Ma már akármelyik jött-ment leírhatja, hogy föltámadtál, de akkor én az állásommal játszottam! Érted?!

A Megváltó. Kinyitotta a szemét, felült. Letekerte magáról a gyolcsot, elhengerítette a követ. Meglátta a földre dobott leplet, visszament, szépen összehajtogatta. Visszagondolt ember voltára, elmosolyodott: feltámadtam.

  ©Huszthy Ádám, 2000.

Vissza a címoldalra