KERESZTBE BOTLÓ
 

A hatméteres gerenda az építkezésről maradt. Nem is "maradt"; megmarasztotta: terve volt vele.

A telekből kihasított egy kis félkör alakú részt, az utca felől. Két padot gondolt oda, meg a keresztet. Hússzor húszas gerendából; embereset. Amikor levágta, saját karja fesztávját mérte rá; száznyolcvanöt centi: ez a felső rész, valamikor a latin nevét is tudta. Összecsapolta a két részt. Minden oldalon felvette a méretet, nehogy csálé legyen. A gerendában amúgy is volt egy kis csavarodás; ezt a végét fogja leásni a földbe.

A rögzítést süllyesztett kapupánt-csavarral oldotta meg. A fát lekente gombaölővel, a földbe kerülő részt megszívatta gázolajjal, vastagon lekátrányozta; a fenyő rosszul tűri a nedvességet. A falubeli cigányokkal csináltat három szép kovácsoltvas szöget, a szomszéd utcában lakó bádogos felrakja a kunkorított esővédőt, szeptember végén, október elején fölszentelheti a plébános. Elégedetten ment be a házba.

Tíz óra körül nagyon ugatott a kutya. Kiment, hogy megnézze, bezárta-e a kertkaput?

Ekkor történt. Nagyot ordított - jó cifrát -, amikor belerúgott a sötétben. A többit magába fojtotta: mit gondolnak a szomszédok. Fél lábon ugrált vissza a házba; jobb lába nagyujjának körme helyén véres-lila cafat.

Az éjszakai ügyeleten, amíg ellátták a betört fejűt meg a késszúrásosat, volt ideje gondolkodni: "Istenem, Istenem, rosszul csináltam valamit?" Válasz is jött.

Megnyílt az ambulancia födéme, a tető, az égbolt. Szózatot hallott: "Mindent jól csináltál, csak elfeledkeztél a keresztről."

  ©Huszthy Ádám, 2000.

Vissza a címoldalra