ÁTMENŐK
 

Érezzük: itt az idő, indulni kell. Talpunkat nekifeszítjük az addig ismert lét határának, lendületet veszünk, elrugaszkodunk. Kéz nyúl felénk, gyöngéden húz a más világ felé, ahol hatalmas fény vesz körül, meg féltő pillantások: várnak ránk. Egy nyisszantás, kiszakadó lélegzet, és ami van, volt. Megszülettünk/meghaltunk.

  ©Huszthy Ádám, 2000.

Vissza a címoldalra