SZENVEDÉLY
 

Felajzott lelkünk csitítására, vagy eltompult lelkünk ébresztgetésére; mindegy: kicsinységünkhöz igazítása a nagynak. A végtelennek fülét-farkát vágjuk itt le, azaz a magunkét: önrontás. S hogy mégis? Nehezen viseljük a nagyot. Még magunkban is. Istenfiúságunk ennyi: kevesebb cigi, pia. Ez persze így nincs jól, meg nem is egészen így van.

No még egyszer. Ajzott lelkünk megnyugvása, tompult lelkünk ébredése; mindegy: nagyságban fürdünk, végtelennel cicázunk. Önépítés, magasabb rendű lét, istenfiúság, ihaj. Ez megint nem jó, így se nincsen. Ha nem így van, akkor másképpen van.

Gyerünk. Test béklyója, lélek börtöne, ördög cimborasága, kárhozat. Lehet, hogy mégis a középkoriak tudták jól?

  ©Huszthy Ádám, 2000.

Vissza a címoldalra