AZ UTOLSÓ BÍRÓ,
vagy a ló, a tojás, meg a másság

 

Mindig együtt jártak, egy tányérból ettek, soha össze nem vesztek. A ló nem kedvelte a tojást, mint ételt, csikókorából úgy emlékezett, tojáskiütésre hajlamos. A tojás sem vágyott lóhúsra, édeskésnek találta. Nehezen haladtak. A tojás nem bírt lépést tartani a lóval, szélviharban viszont a ló került hátrányosabb helyzetbe. A tojás tisztelte a ló fürge lábát, a ló csodálta a tojás aerodinamikai tulajdonságát. Ahogy egymást kölcsönösen megbecsülve mendegéltek, találkoztak egy kutyával. "Hát ez meg mi?" - néztek a kutyára, aztán egymásra, majd megint a kutyára. A kutya rájuk se hederítve elcsaholt mellettük. Feszült hangulatban folytatták útjukat.

Hanem egyszer földbe gyökerezett a ló lába, a tojás sem bírt tovább gördülni, pedig éppen a hegyesebbik csúcsán állt. Háromszor dörzsölték, csukták-nyitották a szemüket, mire elhitték a valót: egy tojás közeledett az úton. Egy másik tojás. "Hasonlítotok" - jegyezte meg a ló kivillantva lapos, sárga fogait. A tojás szédült, rosszullét környékezte. De féktelen dühe felülkerekedett a rosszulléten, s egy kővel szétloccsantotta az éppen odaérő másik tojást. "Jé, ti ilyenek vagytok belülről?" - csodálkozott a ló. A tojás sűrűn kapkodta a levegőt, nem jött ki hang a torkán. Megfordult és sebesen, de meg-megbillenve (az ütésnél meghúzhatta az oldalát), feldúltan elgörgött. A ló hosszan nézett utána. Érezte, valami végérvényesen elromlott. Nem gondolta, hogy a barátságuk egy pillanat alatt semmivé lehet. Belenyalt az úton szétfolyt tojásba, de eszébe jutott a tojáskiütés és elügetett.

A zaklatott tojás meg sem állt a bíróig. "Hogyan lehetnék ló?" "Sehogy" - válaszolta a bíró. A tojás duzzogva odébbállt. A bíró utána szólt: "de így még tojás is alig..." Még ki sem mondta ezeket a szavakat, amikor a tojás vágtatott be az udvarba. Nyerített, ágaskodott, hányta a fejét, kapálta lábával a földet. "Ehhez mit szólsz?" - nyihogta. "Semmit" - mondta a bíró és befordult a házba.

Kisvártatva a ló toppantott be a bíróhoz: "Nem jó bíró vagy te!" "Mit kívánsz?" - kérdezte a bíró. "Azt, hogy ne legyél bíró!" "Aha" - mondta a bíró és befordult a házba.

Másnap ismét megjelent a ló. "Hallod-e te bíró... azaz hallod-e te! Nem csak bírónak, de embernek is alkalmatlan vagy!" "Akkor most mi a teendő?" - kérdezte a bíró. "Szűnjél meg!" - szegte hátra fülét a ló. "Vagy legyél tojás!" - s farkával nagyot csapott a hasa alá. "Tojás?" "Tojás." A bíró befordult a házba, ostort fogott és végighúzott vele a lovon. Az nagyokat kirúgva elvágtatott. Amikor feszes bendője nagy durrogtatások közepette megereszkedett, megállt. Lenézett a szügyére. "Nahát, merő izzadság vagyok." Aztán legelészni kezdett.

  ©Huszthy Ádám, 2000.

Vissza a címoldalra