MONOGRAM
 

Horkolok, szuszogok, csámcsogok, grimaszokat vágok, dobálom magam, érthetetlen szavakat motyogok. Azt hiszem halott vagyok és várom, mikor leszek élő. Azután jövök-megyek, ide-oda teszek ezt-azt, megbeszélem a megbeszélnivalókat. Azt hiszem élek és várom, mikor leszek holt. Kívülről elég mulatságos lehet. Belülről is. Csak Isten nem nevet ezen: aggódva figyeli, miként változom ezzé, azzÁ.

  ©Huszthy Ádám, 2000.

Vissza a címoldalra