LEÜLT, EVETT
 


Nyomorék ujjaival ügyetlenül szorította a kanalat. A Csajkovszkij bé-moll... Éppen húsz éve történt. Máig sem érti. A kadencia végén. Vagy az elején? Már csak a fájdalomra emlékszik, a zongora hatalmasra tátott pofájára, a félelmetes fogakra, a szakadó húsra, a vérspricces kottára. Ráadásként a Mikrokozmoszból játszott volna.

  ©Huszthy Ádám, 2000.

Vissza a címoldalra