SZÍNHÁZI ESEMÉNYEK,
vagy a gonosz műsora

 


Olyan, mint az álma: silány, züllött, sekélyes. De jól meg lehet ragadni, "van fogása"; mai szóval: felhasználóbarát. Gyakorlatias, nem lacafacázik; politikára úgy mondanánk: pragmatikus. Gyári műsor. Segédmunkásokkal, szakmunkásokkal, technikusokkal, mérnökökkel és gyárigazgatóval, aki megálmodja a gyártást.

A sivár díszletnek külön neve van: "Szabad népek pluralisztikus közössége" (az idézet forrását lásd a 39. oldal alján), itt történik az anyag megmunkálása. A színek színenként változnak: barna, vörös, kék.

A jelmez fantáziátlan, kisszerű: nyakkendő. Ízléstelen, haszontalan vacak, de legalább igazi; az egyetlen a darabban.

A szereplők otthonosan mozognak a nagy rendezett térben (német színházban Grossraum ordnung), beszédhibásan, belebakizva is nagy átéléssel mondják szövegüket. Ha tévesztenek, kiszólnak: "na und?" (magyar színházban na és?). Hiszen melyik színészt nem lelkesíti a feladat: elhitetni a közönséggel azt, amit a szerző előírt? A cselekmény vontatott, mégsem unalmas: mindig történik valami, s a néző egyik deja vu-ből a másikba esik, egészen a helyzetkomikum határáig: "ha-ha, még a fogorvos is passzol!"

Az el-ellankadó figyelmet élénkíti, hogy a színpadon megmunkálandó anyagot felvonásról felvonásra a közönség soraiból választják. Ez egyáltalán nem okoz riadalmat, csak kis borzongást, ami a grand guignol-hoz elengedhetetlen. A tizedelés mindössze a nézők tíz százalékát érinti, ráadásul nem véletlenszerűen történik, hanem kiszámíthatóan. Az átlag néző jó eséllyel megúszhatja, sőt a tehetségesebbjéből segédszínész válhat, s hamarosan a színpadon láthatjuk viszont. A szünetben rosszkedvű a közönség: a büfé csapnivaló. A kenyér száraz, a víz poshadt, viszont minden nagyon drága.

Akiből nem lett munkadarab, az bágyadtan bambul a társalgóban, várja, hogy a jegyszedők visszalökdössék a nézőtérre.

A körülmények nem mondhatók eszményinek, haza mégsem megy senki; itt valamennyire fűtenek, nem nyomaszt a magány, és különben is: ez van. Ez az előadás címe is: "EZ VAN".

Világméretű pinceszínház van odalent. Vagy kicsit szomorúbban: idelent. Szerencse, hogy gondolkodásunk dualisztikus: ha van "lent", van "fent" is. Így jön ki a két kép; egy torz, egy ideális, mint Bartóknál: két kép, egy mű. S amint a lent itt van nálunk, itt van nálunk a fent is! Itt van, csak nagyon keskeny. Szűk. Itt van, csak fárasztó; a gonosz műsorát nem a megátalkodottak, hanem a lusták választják. Nem is választják - a választás is fárasztó -; viselik, hordják. Mint koszos alsóneműt.

Melyikünk mondaná: "Nahát, hiszen ez én vagyok, ez a színházlátogató, akiről itten szó van." Nem mi vagyunk. Mi csak úgy kérdezzük, kíváncsiskodásból, hogy ha mégis - minket nem érint a dolog, pusztán a csevegés kedvéért, szóval tegyük fel, hogy valahogyan betévednénk ebbe a színházba. Nem is mi, hanem valaki. Tehát ez a valaki hogyan tud kijutni onnan? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: a kijáraton át.

És mi történik azután, ha kijött ez az illető, ez a valaki? Semmi. Szabad lesz. S mint szélütöttnek, újra meg kell tanulnia néhány dolgot: járni, beszélni, írni, olvasni, táncolni, énekelni, zsebkendőbe orrot fújni, evés előtt kezet mosni, lefekvéskor imádkozni, reggel tiszta alsót venni, utcán előre köszönni, szembe nézni, kezet fogni, hógolyózni, öt forintért Kuglert venni, örülni, bánkódni, büszkének lenni, szégyenkezni, érezni ezt, azt.

Munka
"Annak érdekében, hogy a meghódított népeken uralkodhassunk, a lehetőségek határain belül eleget kell tennünk az egyéni szabadság esetleg jelentkező kívánalmainak, de a legalacsonyabb kulturális színvonalon kell tartani őket. Ezeknek a népeknek nincs más kötelességük, mint, hogy minket gazdasági téren kiszolgáljanak. Arra kell tehát törekednünk, hogy ezekből a területekből kiszedjük mindazt, ami kiszedhető. Mezőgazdasági terményeiket nekünk szolgáltassák be, a mi gyárainkban dolgozzanak."
*

Vallás
"Érdekünk, hogy minden közösségnek meglegyen a maga felekezete, amely a maga módján tartja istentiszteleteit. És ha az indiánokhoz vagy a négerekhez hasonlóan némelyek mágikus kultuszt űznek, ez koránt sem találkozik nemtetszésünkkel. Meg kell sokszorozni mindazt, ami a megosztást szolgálja."
*

Oktatás
"Le kell mondani a kötelező oktatás misztikájáról! A történelmi ismeretektől megvilágosodott agyvelőben politikai eszmék érlelődnének, ez pedig nem válna javunkra. Semmiképpen nem szabad nekik megengedni, hogy az elemi színvonalat meghaladó műveltségre tehessenek szert. Ha nem tartjuk be ezeket a rendszabályokat, lovat adunk a saját uralmunk ellen irányuló eljövendő ellenállás alá."
*

Művelődés
"A lakosságot némi híranyaggal ellátni, de főleg szórakoztatni! Zene, és ismét csak zene! A könnyűzene növeli a munkakedvet. Adjunk ezeknek az embereknek lehetőséget arra, hogy táncolhassanak, és hálásak lesznek érte."
*

Egészség
"Megtiltom, hogy a szóban forgó területeken higiéniai és tisztasági kampányokat szervezzenek. Ostobaság a népeket akaratuk ellenére boldoggá tenni. Még arra sem fogjuk kötelezni őket, hogy fogorvoshoz menjenek. De ugyanakkor okosan kell cselekednünk, nehogy felingereljük őket. Ha egy alattvalónak fáj a foga, és mindenáron fogorvoshoz akar menni, kivételesen meg lehet engedni. Engedélyezzék az orvosoknak a kegyes halál (Gnaden Tod) gyógyíthatatlan betegeken való alkalmazását."
*

Népesedés
"Reális veszedelmet jelent, ha a bennszülött lakosság gyorsuló ütemben szaporodik. Tekintettel a bennszülöttek szaporaságára, áldásnak kell tekintenünk, ha az asszonyok és lányok nagymértékben folyamodnak a magzatelhajtás eszközéhez. Nem csak meg kell engedni, hanem ösztönözni kell a fogamzásgátló készítmények forgalomba hozását." (Adolf Hitler: Tischgespräche 1941-44. Idézi Makai György in: Fajelmélet, fajüldözés. Kozmosz Könyvek Budapest, 1977. 270-274. old.)

  ©Huszthy Ádám, 2000.

Vissza a címoldalra