SUMÓBIRKÓZÁS,
vagy a fogorvosok diktatúrája

 


Megjósoltatták az istenekkel. Öltönyben született. Sárkánytejjel táplálták, bőrét golyóállóvá cserzették, agyát turbósították, érzelmeit kiszippantották, a lelkével is csináltak valamit. Úgy tudja, legyőzhetetlen: így lett kitalálva. Azt is gondolja, nélkülözhetetlen: segít az embereken: "megszabadítja" őket. Meg azt: a kegyetlenség imponál. Jó, ha az emberek félnek tőle. Az emberek meg azt tudják; ha hozzájuk nyúl, fájni fog, hát megkenik (megválasztják), hogy ne annyira fájjon (kicsit fájhat, az emberek szeretik, ha kicsit fáj). Az emberek azt is tudják; hiába ugrálnak a hasán, fel fog kelni. Felkel, és újra bánt. Mert ő a Hazugság Fia, a Megkent.

Messze járnánk az igazságtól,
ha azt állítanánk: minden politikusra ráillik ez? Messze. A politikusok tömege csak ügyetlen tyúktolvaj ehhez a tenyésztett sumóbirkózó-fogorvos hibridhez képest. Esélyük is ennek megfelelő egy esetleges küzdelemben. Nem is a küzdés az ő feladatuk, hanem az uralkodásra termett győztes elfogadtatása; legitimálása, a (most "demokratikus" - mikor, milyen) látszat fenntartása. Ezért tartják őket. Ők a kar, a fizetett ellenzék, illetve a nyertes oldalán fizetett tapsoló: "klakker". Szeret szép autóba járni-kelni, de nem tudja, miből. Gondolja, majd csak csurran-cseppen valami, valahonnan. Nem is csalódik. Öt forintért megveszi Kugler. Ide lebben, oda szivárog, baksist kap nyálas mosolyáért.

Messze járnánk az igazságtól,
ha azt állítanánk: minden tenyésztetlen politikusra ráillik ez? Messze. Sok politikus jószándékú balekként indul a pályán, csak később sorolódik valamelyik súlyosabb (pl. a korrupt) kategóriába, a szakma természetének megfelelően. Amíg bírja, ideologizál, maga magát győzködi: még "innen" van a csibészségen, sőt ő az "ellensúly". Oázis a korrupció sivatagában. Később őt is megvesztegetik, s így morfondíroz: a többi régebb óta, s többet lop. Amikor már ő is régen és sokat lop, azt mondja: én legalább nemes cél érdekében teszem.

Messze járnánk…
Messze. Akad politikus, amelyik nem lop, de nem is győz. Ő ebben a társaságban a leggyanúsabb figura, a különc, aki (mert nem lop) kiszámíthatatlan. Ha a legkisebb jele mutatkozik győzelmi esélyének, azonnal kinyírják. Ez szerencsére ritkán történik meg, mert a választópolgárok sem szeretik a kiszámíthatatlanságot. Őt magát is megrettenti saját bátorsága, így az utókornak dolgozik: dokumentál. Időről időre megmondja, hogy ő megmondta. Enkezével emeli ennen emlékművét. Közben nyugtatgatja a reá kardot emelőket: esze ágában sincs győzni.

… Messze.
Van másfajta politikus. Ha nincs, akarjuk, hogy legyen! Olyan, aki életét adja barátaiért. Ez az ember kell nekünk, aki összezúzza magát az Igazság szikláján.

Miért kell nekünk ez az ember?
Miért vagyunk olyan fenemód igényesek pont a politikában? Miért nem jó nekünk az a képviselő, aki olyan, mint mi: érzéketlen gyilkos, cinikus csaló, szemérmetlen tolvaj? Mit kezdenénk azzal a politikussal, aki mindenben hasonló lenne hozzánk, a bűnt kivéve? A kérdés persze szónoki: megölnénk. Ezért jó szívvel, becsületes embert nem bátorítanék a politikai pályára. Inkább lebeszélném; ha megússza a megölést, a versenyben szégyenül meg: amíg ő a lelkiismeretével pöszmötöl, a sumóbirkózó fogorvosok két kört vernek rá. Ha még imádkozik is, hátránya behozhatatlan lesz. A politika a romlottak sportja, majd megnézzük tévén, ha lesz tévénk.

Miért kell nekünk a politika?
Egyéni kilátásaink (itt e széles hasábban) hasonlóak nemzetünk esélyeihez (a keskeny hasábban): nincs kilátás, nincs esély. Ha ezt felismertük, beláttuk, ha eljutottunk idáig, akkor akár politizálhatunk is. Mert lehet, hogy nem így van. Lehet, hogy minden másképpen van: lehet, hogy a valóság valóságosan leváltódott, s aki kívül rekedt, az ma még riadót fúj, de holnap már ő is az új valóság kapuján dörömböl: eresszetek be!

De mégsem így van ez,
hiszen mindig voltak nem idevalók, akiknek semmi keresnivalójuk nem volt itt, mert nekik csak a valódi kellett, a hamis nem volt jó. És nem kellettek, mert nem örültek együtt a hamissággal, és a Holdbéli Pierrot náluknál előbb lelt hont e hazában. Otthont, kisöpörtet. És beköltözött a talált otthonba, és beöltözött a talált ruhába, beleült a talált székbe, befeküdt a talált ágyba és lett bírája annak, aki maga a Törvény, ura annak, aki maga az Úr, és létrejöttette a Talált Tárgyak Osztályát, és talált osztályának a harcát most bevégzi.

Mert élnek még a nem idevalók,
akiknek semmi keresnivalójuk itt, akik nem kellenek, mert valódiak. A likvidálás is egy munka, azt is el kell végezni valakinek, hát csak tessék, tessék, urak és szépleányok, kezdődik a kavalkád, munkára fel, üdvözlet a győzőnek!

Vékonyka könyv került a kezembe, a címe: "Magyarország története a Honfoglalástól napjainkig". Megtetszett az ötlet, gondoltam, tovább lehetne fejleszteni: "Világtörténelem egy mondatban".
*

Íme: népek felemelkedése és elsüllyedése. Mit szólsz ehhez, kedves Olvasó? Hódítók és hódítottak téblábolnak a Földön háborútól háborúig, tízezer éve. Gondolod, kedves Olvasó, hogy ez a rend éppen a mi életünkben fog megmásulni? Nem, ilyen balgaságot biztosan nem gondolsz. Hanem azt gondolhatod - velem együtt -; talán lesz akkora szerencsénk, hogy a mi életünk (meg a gyerekeink élete) az éppen aktuális hódító nép "virágzására" esik, s nem a "hanyatlására". Erre van esélyünk, hiszen évezredes léptékről van szó, s még nincs száz éve, hogy lezajlott egy nagyobbacska háború (1914-től 1945-ig).
*

Zsebtörténelem. Egyiptomiak. "Kheopsz bezáratta a templomokat és eltiltotta az áldozatokat, azután az összes népet munkára kényszerítette. Százezer ember dolgozott a gúla építésén. A munka harminc évig tartott, tíz évig az előkészület: kőbányászat, útépítés, szállítás, húsz évig az építkezés. Ezalatt a munkások hatszáz ezüst talentum ára répát és hagymát fogyasztottak el." (Herodotosz)

A sok zöldség nem ment kárba: a gúla még ma is áll, a fáraó öröklétének biztosításán túl az emberi haladás szolgálatában, ilyesféle képpen: "Piramisépítéssel a boldog jövőért, előre! Rendületlenül!"
*

Asszírok. Asszur-nazir-habal király így emlékezik meg a szomszéd népről: "Megöltem minden másodikat. Falat húzattam a város kapui előtt, megnyúzattam főnökeiket, s bőrükkel födettem be a falat. A többiek élve befalaztattak, keresztre feszíttettek, vagy karóba vonattak a fal hosszában. Koszorúba gyűjtettem koponyáikat, és füzéreket alakíttattam holttesteikből."

Mélyen vallásos, humanista uralkodóként ismerjük: tiltja az emberáldozatot, ám győztes csata után két tulkot is az oltárhoz vezet.
*

Perzsák. "Zopyrus, Dárius kedvelt embere tervet koholt, miképpen lopakodhatnék Babylonba, s nyerhetné meg a káldeusok bizalmát. E végre orrát és füleit levágta, hátát pedig véresre verette, s ily elcsúfított állapotban jelent meg Dárius előtt. Ez elszörnyedt kedvencének megcsonkíttatásán, de Zopyrus fölvilágosította, hogy ő ily borzasztó állapotban be fog szökni Babylonba, s Dáriusnak tulajdonítván megcsonkíttatását, azon lesz, hogy a káldeusok bizalmát megnyerje. A babyloniak hittek szavainak, mint ki bosszút esküdött Dárius ellen, s csapatot bíztak rá, később fővezérévé választották. Mikor Dárius ostromot kezdett, Zopyrus kinyittatta a kapukat. Dárius szörnyű bosszút állt a városon, Zopyrust pedig Babylon örökös kormányzójává tette." (Ribáry)

Orromat, s fülemet egy kormányzóságért. Olcsó? Drága? Mai árakon: szaglóérzék elvesztése + mindkét fül elvesztése: 300.000- Ft. (Balesetbiztosítási kötvény)
*

Rómaiak. "Aki a jegyzékben szereplők közül bárkit menekülésre segít, maga is azok sorába jön. Az elítéltek fejeit előttünk kell bemutatni. Jutalom fejében a szabad ember 25000 drachmát, a rabszolga 10000-et, szabadságot és polgári címet nyer. A gyilkosok és feljelentők nevei titokban tartatnak." (Triumvirátusi határozat)

"Egy levágott fejet mutatnak Antoniusnak: - Nem ismerem, vigyétek a feleségemhez. S valóban: egy gazdag magánzó feje volt, aki egykor megtagadta Fulvia kérését, hogy egyik nyári lakát neki eladja."
"Toranius csak néhány percnyi várakozást kért, hogy fiát Antoniushoz küldje kegyelmet kérni. Azt felelték neki: éppen fia kívánja halálát." (Ribáry)

Nocsak, Róma az ősszocializmusnak is bölcsője.
*

Germánok. "Az apákon ejtett csapások, a fiakon elkövetett gyalázatok felingerelték a császár lelkét. Bár a háború a legnagyobb eréllyel volt vezetve, mégis nyolc évig tartott. A hun nemesség mind elhullott, kincseik zsákmányra jutottak. E kincsek mennyisége oly nagy volt, hogy rögtöni elterjedésük Nyugaton leszállítá az ezüstéhez képest az arany értékét." (Molnár)

Lám, a színesfémpiac ezerkétszáz évvel ezelőtti megingásának hullámai mára már New York, Hong Kong partjait nyaldossák.
*

Akármeddig is folytatnánk a sort, mindig találnánk a hódító népek között egy különös közös vonást: valaha legyőzték a mostani győztest, aki most ennek figyelembevételével igáz. Mi meg ennek figyelembevételével fogalmazhatjuk meg politikai elképzeléseinket, ha vannak, ha feltétlenül meg akarjuk fogalmazni.

  ©Huszthy Ádám, 2000.

Vissza a címoldalra