GONDOLATGÁT
 
 



A vegyész

megmolekulázza az atomkákat, s az új képződmény éppen úgy viselkedik, amint a vegyész elgondolta: megszünteti a sejtburjánzást. Pompás. Mindent remekül csinál, csak éppen a rákot nem gyógyítja meg. Nem baj. Egy kis lépéssel és egy nagy feltalálóval előrébb vagyunk.

A költő

leírja ezt a sort: "Már egy hete csak magára gondolok megint". S ez a sor nem akar verssé válni. Akkor sem, ha a "megint" helyett "mindig" van. A költő nem tágít. A vershez kezdősor kell, s ha nem jut eszébe másik, akkor ezzel kell kezdődnie a versnek. Így logikus. Ha mégsem lesz belőle vers, nem baj, a költőség így is működik.

A programozó matematikus

olyan számítógép-programot ír, amely egytized másodperc alatt hárombilliószor jeleníti meg a "Hello World!" feliratot a képernyőn. A fejlesztő szerint a következő verzió már 800*600-as képfelbontás mellett is képes lesz ugyanezt a teljesítményt nyújtani, s ezzel forradalmasítja a kommunikációs forradalmat: megszületik a tökéletes program. Sajnos csak elvben, mivel a fejlődés gátja maga a tökéletlen emberi szem.

A teológus

az ismert bizonyítékokat célszerűen csoportosítva kimutatja, hogy jóllehet, a lélek láthatatlan, de szaga van! Ibolyaillatú. Vagyis tapasztalható tény, orral fogható valóság. Ám az efféle matériára érzéketlen materialisták orrcimpája sem rezdül. Kár, mert a teológus erre a felfedezésre alapozta a harmadik évezred új evangelizációját.


 
 

Eddig nincs baj.

Van, aki szüntelenül kezet mos, füvet nyír, haja végét kunkorgatja. A vegyész, a költő, a programozó és a teológus gondolkodik. A bajt az okozza, hogy amíg a kézmosás, a fűnyírás és a hajkunkorgatás veszélytelen cselekedetek, addig a gondolkodás nem az: minden gondolat alatt egy taposóakna rejtőzik. Ez akkor robban, ha elérjük gondolatunk határát, de nem törődünk vele, és tovább megyünk, átgázolva a műszaki záron, letaposva füvet, százszorszépet, frissen szántott földet és a belévetett aknát. Mindezt előre tudjuk - hiszen gondolkodunk -, tudjuk: a vesztünkbe sétálunk, és mégis. Miért vagyunk képtelenek a visszafordulásra, a jó út megkeresésére? Valószínűleg azért, mert úgy gondoljuk, hogy feltétlenül meg kell alkotni a molekulát, a verset, a számítógép-programot, a perdöntő istenérvet. Mégpedig nekünk kell megalkotnunk, mert ha mi nem alkotjuk meg, akkor nem lesz megalkotva. Ennyi bőven elég az értelmiségi léthez, még sok is, hiszen hányan élnek ennél soványabb életcéllal. Eszünkbe sem jut: mi lesz akkor, ha mindez megvan? Illetve eszünkbe jut, több ünnepélyes változatban is, csak ebben nem: semmi. Nehezen találjuk meg a hivatásunkat. Azt hiszem azért, mert nem törekszünk a tökéletességre. Nekünk tökéletesen megfelel a tökéletlen. Hívőként a leginkább: a tökéletlent jámbornak, a megalkuvást szelídségnek, az eredménytelenséget áldozatnak, a gyávaságot alázatnak szeretjük gondolni; gyermek, galamb, bárány.


 
 

Ábrázoljuk magunkat egy kockás papíron.

Az egyenlet egyik oldalán álldigálunk mi, a másikon gyermek + galamb + bárány + Mennyei Atyánk. A feladat: biggyesszünk a kettő közé egy "=" jelet, ami azt jelenti: "olyan mint", majd válaszoljunk a kérdésre; igaz-e az egyenlet? Aki azt válaszolja: nem, máris gondolkodhat a következő kérdésen: miért nem? Részfeladat: mi a közös a gyermekben, a galambban és a bárányban? A szelídség? Ha találkoztunk már eleven gyerekkel, galambbal, báránnyal, tudhatjuk: nem. Közös nevezőjük a védtelenség. Pontosabban a védtelenség tökéletes módon való megélése azáltal, hogy a legtermészetesebben kötik össze életüket fölismert, és egyetlen védelmezőjükkel; a szülővel, a pásztorral… - a galambnál kicsit zavarban vagyok, megbiccen a gondolatsor, de mondjuk -, a padon ülő, morzsaszóró nénivel. Vagyis fölismerik, elfogadják; befogadják: életük részévé teszik a Tökéletest. Mi is csak így felelhetünk meg a követelménynek: "legyetek tökéletesek". Ha nem mi szerkesztjük magunkat azzá, hanem hagyjuk, hogy azzá váljunk: eggyé legyünk azzal, aki maga a Tökéletesség. Ez a gyöngeség ereje, a "tétlenség" győzelme a "tevékenységen", ahogyan Lao-ce mondja: a "nemcselekvés művészete", s ahogyan a mi Urunk mondja: "Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében." Még egyszerűbben; a hivatásunk: önmagunk győzelme önmagunkon, Isten segítségével. Ezután jöhet a vers, a molekula, a hithirdetés. Mária pontozással vezet, de Márta még győzhet kiütéssel. Mondván:


 
 

A tisztaság fél egészség.

Márta hatodszor mossa fel a konyhát. Jézus és Mária hatodszor kapják el a lábukat az asztal alatt csapkodó felmosórongy elől. "Kikészültem, hullafáradt vagyok" - vágja bele a lucskos rongyot a vödörbe Márta. Nyög és fúj, és hetedszerre is hozzálát. "Ezeknek a lelkemet is kitehetem, észre sem veszik, milyen tiszta a konyha."


 
 

Ha elértünk gondolatunk gátját

- mint jelen esetben -, s látjuk, hogy nem lehet tovább menni, ám visszafordulni sem akarunk, mert nem szeretnénk, ha nyilvánvalóvá válna az eddigi út elvesztegetettsége, egyhelyben topogunk és azt hisszük, hogy egyhelyben topogunk. Pedig nem így van. Ilyenkor szeret minket felkeresni a Szentlélek. A vegyész meggyújtja a kialudt Bunsen-égőt, de közben azon gondolkodik, hátha az isteni tervben nagyobb szerepe van a ráknak, mint a rák ellenes gyógyszernek? A költő újra a papír fölé hajol, átírja az első sort: "Már egy hete csak ezzel a sorral kínlódok". A programozó várakozó ciklusokat épít a számítógép-programba, s elégedetten ragasztja rá a címkét: "Csökkentlátóknak is". A teológus - mielőtt fellapozza Platont (görög eredetiben) - elmond egy Üdvözlégyet. Így válik az egyedfejlődés törzsfejlődéssé, s a törzsfejlődés üdvtörténetté.

A minap közzétett közvélemény-kutatási adatok tanúsága szerint a társadalom mintegy valahányada vallja magát istentől elrugaszkodottnak. A megkérdezettek közül bizonyos százalék "az ateizmus tanítása szerint él" (nagy ívben elkerüli a templomot, soha sem imádkozik), jókora rész "a maga módján ateista" (hébe-hóba imádkozgat, templom előtt kalapot emel), nem egészen három pedig "nem tudja eldönteni".
*

Az Istentől elválasztott állam szertartása szerint keltek egybe a hírességek. Egyikük elmondta, hogy a hitetlenség mindig központi szerepet játszott életében, mélyen átérzett ateista meggyőződése segítette át pályája buktatóin. Másikuk még csak ismerkedik a hitetlenséggel, de mint újságírók előtt kijelentette: "nagyon szeretnék nem hinni".
*

Nyissák meg az ateista levéltárakat! Ezt követelik azok a szélsőséges vallásos körök, akiknek feltételezése szerint az ateistáknak köze lehetett a vallásüldözéshez. Az ateista levéltárosok egyesülete nyilatkozatban utasítja vissza a rosszindulatú, tudománytalan feltételezést, a követelést pedig "abszurdnak" minősíti.
*

Tízezer éves ősateista közösség nyomára bukkantak a régészek. A közösség tagjai bizonyíthatóan nem abban az istenben nem hittek, mint akit a mai ateisták tagadnak.
*

Én istentagadó vagyok, de nem bigott.
*

Ypszilon vasárnapi ateista. Hétköznap templomba jár.
*

Számomra az istentagadás nem valamiféle ideológia, hanem kultúra. Vonzanak a falusi kultúrházbelsők, a drapériák, a feliratok. Néha csak úgy beülök, elnézegetem a faliújságot, hagyom, hogy hasson rám a miliő.
*

A pompás színekbe öltözött virágok színpompája, az üdén zöldellő bársonyos fű üde zöld bársonyossága, az önfeledten játszadozó kiscicák önfeledt játéka, a csillagfényes éjszakán szerelemittasan daloló madarak dalos szerelemittassága számomra mind, mind az emberi ész diadalát hirdetik.
*

Most pedig egyperces néma főhajtással hajtsunk fejet szeretve tisztelt elődünk, a létért való küzdelem legelső harcosa, az emberi haladás legendás úttörője, az egysejtű emléke előtt.
*

Hitetlenségemet egész életemen át megtartottam, így nyugodtan várom az örök halált.
*

Agykutatók megtalálták az ember vallástalansági centrumát. Ha a homloklebeny bizonyos pontját elektromosan ingerlik, az illető vallástalansága szignifikánssá aktiválódik. A biztató kísérletektől a kutatók azt remélik, hogy rövidesen segíthetnek az akut vallásosságban szenvedőkön. Az ún. lelkiismeret műtéti eltávolításával már most eredményesen gyógyítják az eddig csak gyógyszerekkel, alacsony hatékonysággal kezelt szorongásos tüneteket.
*

Szervezetünk független, nonprofit, ideológia- és politikamentes, a széleskörű közmegegyezés talaján áll. Hirdetjük, hogy az élet a fogantatás pillanatától kezdődik, ugyanakkor követeljük, hogy a megfogant, majd megszületett, később felnövekvő élőlényt ne lehessen embernek tekinteni. Felajánlásokat a mellékelt babarózsaszín belföldi készpénzfizetési postautalványon várunk. A befizetett összeg adóalap-csökkentő. Vegye igénybe embertelenítő kúránkat! Segítségével néhány nap alatt levetheti emberi vonásait.
*

Csillagászok új égitesteket fedeztek fel. Az ég négy sarkán egyszerre feltűnt objektumok a Föld felé közelednek, s számítások szerint vasárnap délelőtt 11 óra 45 perckor haladnak el bolygónk mellett, egymást keresztező pályájukon. Összeütközéstől, illetve becsapódástól nem kell tartani, Földünktől csakúgy, mint egymástól tisztes távolságban fognak tovaszáguldani az űrbe. Földközelbe érésükkor a frontérzékenyek szédülésre, enyhe fejfájásra panaszkodhatnak, ám őket is kárpótolja majd a várhatóan látványos, nem mindennapi égi tünemény. Felfedezőik - sajátos alakjukról - "Harsonás Angyalok"-nak nevezték el a különös égitesteket.
*

Emlékezz ember: majomból vagy, s majommá leszel!

  ©Huszthy Ádám, 2000.

Vissza a címoldalra